Sahar Okasha 2009. január 24-én tartja divatbemutatóját legújabb kollekciójából az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Fiesta Oriental gálaelőadásán. A kosztümök megvásárolhatók a hétvégi rendezvény workshopjainak helyszínén illetve 24-én szombaton 14:00-tól az Uránia Filmszínházban.

 

 

Az interjút készítette: Vera és Klaus Schanze, Gelsenkirchen

 

Sahar Okasha a lélegzetelállító Dina kosztümök tervezője és kivitelezője. A legutóbbi  "Ahlan wa Sahlan Fesztivál" bazárjában megtekinthetőek voltak kollekciói és a Summernight-Partyk  esti divatbemutatóin is gyönyörködhettünk bennük. Az egyedülálló stílus messze kiemelkedik a többitől és nagy visszhangot keltett a táncosnők köreiben.

 

Selina:

Mikor készítetted el az első fellépőkosztümjeidet és hogyan került sor rá?

 

Sahar:

1988-ra tehető, akkoriban Dina szomszédasszonya voltam. Egy libanoni szabó varrta a ruháit, ám Dina elégedettlen volt vele, többször is szóba hozta nekem.  Mivel hallott róla, hogy édesanyám a legnevesebb egyiptomi és a szaúd-arábiai királyi család számára varrt öltözékeket, emellett gyakran segítettem is neki, felajánlottam, hogy készítek számára egy kosztümöt. Dina beleegyezett. Így kezdtem el foglalkozni hastáncruhák tervezésével, számtalan európai és libanoni divatmagazinból gyűjtöttem össze információkat. 

 

Melyik stílus nyerte el a tetszésedet leginkább?

 

Samia Gamalt mindig is csodáltam, így az első kosztüm az ő stílusára hasonlított. Mégis minden ruhába belecsempésztem egy félreismerhetetlen sajátosságot.

 

A fesztivál lefolyása mindig azonos volt, a bemutatód hogy kerülhetett számításba?

 

Az ötlet az utazásaim során merült fel. A fesztivál alatt szerettem volna mindent elérhetővé tenni a táncosnők, mesterek illetve résztvevők számára, hogy ne kelljen senkinek sem bejárnia egész Kairót.

 

Édesanyádtól sok mindent megtanultál, de esetleg szereztél tervezői vagy szabónői végzettséget?

 

Ezidáig még nem. Ám mindig is vonzott, hogy Egyiptom legjobb iskoláiban tanuljak. Két képzésen vettem részt, az egyik az Esmode College-ben, egy francia Főiskola egyiptomi kihelyezett szakán zajlott, ahol az első diákok egyike közé tartoztam. Sajnos ezt a végzettséget az egyiptomi szakma nem fogadja el hivatalosan. Így aztán váltottam, a neves Bella Donna Fabrication iskoláján folytattam a tanulást, ahová még oktatni is visszahívtak. Azonban rengeteg teendőm akadt és önállóan akartam dolgozni, ezért elutasítottam az ajánlatot. 

 

Hogy alakult ki az, hogy Dina csak veled készíttet kosztümöket?

 

A kezdetekben Dina természetesen libanoni és egyiptomi tervezőkkel varratott kösztümöket. Ám ezek nagyon nehezek és rugalmatlanok voltak. Az én pehelysúlyú ruháimban jobban érezte magát, melyek egy hastáncosnő számára sokkal kényelmesebbek, szabadabban tudott bennük mozogni és könnyebbé tették a lépéseit is, így még jobban kifejezésre tudta juttatni a táncát. Ezóta dolgozunk mi együtt. Keményen munkálkodom azon, mikor belekezdek valamibe, hogy egy olyan tervet fejles

szek ki, mely a táncosnőt nem gátolja, hanem segíti a mozgásban és emellett egyediséget is kölcsönözzön neki.

 

A kosztümjeid már korántsem Samia Gamal stílusára emlékeztetnek. Mikor jött el az ideje a stílusváltásnak?

 

Nagyjából 13 éve lehetett. Feltétlenül új anyagokkal akartam kísérletezni, hogy valami rendkívülit alkossak. Az első ruhát kötélből dolgoztam ki. Feltekertem úgy, hogy egy szoknya és egy felsőrész lett belőle, igaz nagyon nehéz munkának bizonyult. Dina viselte ezt a ruhát és csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Ettől fogva mindent felhasználtam, ami a kezem ügyébe került, mint például cipzárak, tollak, szőrmék, vászon és bármilyen más eszközöket. Az első kosztüm szőrméből tigrismintás volt, egy későbbi kreáció dalmatamintás.

A ruhákat néhány éve láttam Dinán először élőben, amiket az Ahlan wa Sahlan Fesztiválon viselt és nagyon jó érzéssel töltött el.

 

Más hastáncruha tervezők munkái hatással vannak rád esetleg?

 

Nem, épp ellenkezőleg. Kizárólag a saját ötleteim alapján akarok dolgozni, nem utánzatokat gyártani. Habár láttam egy libanoni divatlapban (nem hastánc) Fouad Sarkis terveit, melyek inspirálólag hatottak rám. Viszont amint észreveszem, hogy valaki utánozza a kosztümjeimet, egyből megváltoztatom a terveket.

 

Kizárólag  Dina számára dolgoztál?

 

Dina időközben szuperszár lett, kosztümjeit nagyon gyakran változtatom, egyszer rövidek, másszor hosszúak, mindig más tervezésűek, nagy feltűnést keltet velük olyannyira, hogy a leghíresebb hastánccsillagok kértek fel arra, hogy nekik tervezzek. 1992 óta nemcsak Dinának dolgozom, hanem számos sztárnak is, mint Fify, Hend

eye, Azza Sherif, Randa Kemal, Nany , Soheir Ragab, Dalia, Kholood, Soheir el Mogy, Zeina, Hanady, Lobna, Naglaa Tunisien, Yasmina, Gamila Kairóból, Amany Kairóból, Amany Alexandriából, Samraa, Possy, Mado, Naglaa Habiba,Camelia, Dandash és különböző hastáncosnőknek a világ minden részéről.

 

 

Miben rejlik tehetségednek titka?

 

Az egyik, hogy nem kell mérőszalaggal méretet vennem a táncosnőkről, szemmérték alapján tervezek és minden ruha passzol.

 

Hogy látod a munkádat és mi különösen fontos a számodra?

 

Nagyon szeretem a tervezést és a tisztelet a vásárlóim iránt elengedhetetlen.

 

A jövőre vonatkozólag mire készülsz?

 

Mivel először 2004-ben mutatkozhattam be nagyobb közönség előtt a Raqia Hassan által szervezett kairói Ahlan wa Sahlan Fesztiválon, új modelleket és új ötleteket szeretnék egy nagyobb piacra dobni. De mindig  abban a szellemben, hogy a minőség megmaradjon és hogy az egyediséghez is hű maradjak. Ezért külföldi fesztiválokra fogok utazni, hogy bemutathassam a kollekcióimat. Két hét múlva indulunk Párizsba, most először.